Fókák

Fókák olyan tengeri emlősök, amelyek teste és életmódja a vízhez igazodik. Testük tömör és aerodinamikus, vastag zsírréteg és sűrű bunda védi a hideget. Végtagjaik úszólábakká alakultak, amelyek vízben lehetővé teszik a gyors mozgást. Az igazi fókák és a fülkörü fókák között különbségek figyelhetők a külső fülkagyló és a végtagmozgatás terén: az igazi fókáknál nincsen külső fülkagyló, a hátsó úszólábak csak hátrafelé mozognak, míg a fülkörü fókáknál van külső fülkagyló és a hátsó úszóláb gyakran előre-hátra mozgatható.

Elterjedésük széles körű: a világ óceánjainak mérsékelt és hideg vizeiben élnek, gyakran kolóniákban gyülekeznek a partokon vagy jégtáblák közelében. A fajok egy része a sarki zónákban, mások a mérsékelt övezetek partmenti területein fordulnak elő.

Táplálkozásuk főként halakból, tintahalból és néhány rákféléből áll. Jellemzőjük a kiváló búvássz a víz alatti vadászathoz: hosszú merüléseket tesznek, miközben együtt használják fejlett érzékelő szerveiket és a sűrű bajuszt az úszók figyeléséhez.

Szaporodás és életciklus tekintetében a fókák kolóniákban szaporodnak, a nőstények egy utódot hoznak a világra. A vemhesség hossza fajonként változik, és a bocik hosszú ideig anyjuk gondozásában nőnek fel, mielőtt önállóvá válnának.

Védelmi helyzetük változó: sok faja védett vagy védelmi programok alá esik. Fő fenyegetéseik közé tartozik a klímaváltozás miatti jégtakaróvesztés, a kereskedelmi halászatok általi ütközések, a szennyezés és élőhelyek elvesztése. Néhány fajt, például a mediterrán fóka (Monachus monachus), súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánítanak.