Evokáció

Evokáció (evokációs folyamat) a jelenség vagy folyamat leírása, amely során egy inger, környezet vagy jel aktivál valamilyen mentális állapotot, emléket vagy válaszreakciót. A szó latin eredetű evocare jelentése "felhívni, előhívni". A kifejezést számos területen használják: a pszichológiában, a kognitív tudományokban és a művészetekben.

A pszichológiában az evokáció arra utalhat, hogy egy inger miként idéz elő érzelmet, emléket vagy viselkedést. Szenzoros jelzések – például illat, zene vagy látvány – erőteljesen felidézhetnek korábbi élményeket vagy hangulatokat, és befolyásolhatják figyelmünket és értelmezésünket. Emellett az evokáció a memóriamenedzsmentben és a perceptuális feldolgozásban is szerepet játszik.

A társadalomtudományokban az evokáció azt írja le, amikor egy személy tulajdonságai visszahatást váltanak ki másokra, így a környezet olyan módon reagál, hogy az egyén viselkedése egyre inkább megerősödik. Gyakori példája a gyerek temperamentuma által kiváltott kapcsolati dinamikák, amelyek tovább formálják a viselkedést és a környezetet.

A művészetekben és az irodalomban az evokáció a hangulat, a atmoszféra vagy a helyszín érzetének előidézése által történik, gyakran jelképek vagy szuggesztív képek révén. A mindennapi nyelvben pedig gyakran használatos: egy inger megidéz vagy felidéz egy emléket, érzést. A kifejezés tehát több szakterületen alkalmazható, de közös jegye a vezethető belső élmény aktiválása.