Entitásazonosítók

Entitásazonosítók olyan hosszú távon stabil, egyedi referenciák, amelyeket entitásokhoz rendelnek annak érdekében, hogy azonosítani lehessen őket különböző rendszerekben és adathalmazokban. Ezek az azonosítók gyakran függetlenek a hozzájuk rendelt nevek vagy tulajdonságok szerint megkülönböztetett jellemzőktől, és lehetővé teszik az adatok összekapcsolását, az entitások felismerését és a duplikációk elkerülését.

Formáik és példáik közé tartoznak a globálisan érvényes URI-k, UUID-k, valamint olyan domain-specifikus azonosítók, mint DOI, ISBN, GTIN, ISNI vagy ORCID. Ezenkívül relációs adatbázisokban a felhasználók gyakran primer kulcsokat használnak, amelyeket később származtatott vagy surrogate keyek követnek. Az entitásazonosítók lehetnek stabilak vagy időben változóak; fontos szempont a tartósság és a hosszú távú érvényesség, és az életciklus-kezelés magában foglalja az újracímkézést, verziózást és a régi azonosítók nyilvántartását a visszafelé kompatibilitás érdekében.

Azonosítók használata lehetővé teszi az adathalmazok közötti összerendeléseket, például entitások összerakását tudásgrafokba vagy adathiányok feltárását. A nyílt adatokban és az e-kereskedelemben gyakori az adatok összekapcsolása URI-k és más nemzetközi azonosítók révén.

Szabványok és megközelítések közé tartoznak a W3C ajánlások, valamint RDF, OWL és SKOS keretrendszerek, amelyek támogatják az entitás-azonosítók használatát és a kapcsolódó metainformációk leírását. Az adatokkal dolgozó szervezetek gyakran törekednek egységes ökoszisztémák kiépítésére, ahol azonosítók megőrzik a tartósságot és a interoperabilitást.