Endoszómákban

Endoszómákban az endocitózis során felvett anyagok és receptorok útja zajlik a sejt belsejében. Ezek a membránnal határolt kompartmentek dinamikus hálózatot alkotnak, amelyben a cargo sorsa eldől: degradáció a lysoszómában, visszajuttatás a sejtfelszínre vagy átirányítás más intracelluláris helyekre. A folyamat központi elemei a pH-legek, a fehérje-szortírozás és a membránáthelyezések.

Az endoszómák fő típusai közé tartoznak a korai endoszómák, a késői endoszómák és a visszanyerő (recycling) endoszómák, valamint a multivesikuláris testek (MVB). A korai endoszómák gyorsan alakulnak ki a belépő cargo felvételét követően, és jellemzően semleges vagy enyhén savas pH-val rendelkeznek. A késői endoszómákban az acidifikáció előrehalad, és a cargo döntő része vagy intézményes degradációra kerül, vagy átirányításra kerül a lysoszómába. A visszanyerő endoszómák a receptorok és egyéb molekulák visszajuttatásáért felelősek a plazmamembránra, gyakran Rab11 jelátvitelével és retromer-komplexszel támogatva.

A cargo szelektálását és útvonalát több mechanizmus irányítja. Az ESCRT-komplexek részt vesznek az ubiquitinált fårtartozások endotikus belső vesikelbe, azaz intraluminalis vesikelbe történő lökésében, amely a MVB-k felépítéséhez és a degradációs útvonalhoz vezet. A cargo sorsa emellett rejtve maradó receptorok visszajuttatását szolgáló úti útvonalak által is befolyásolhatóak. Az endoszómák pH-ja és Rab GTPázok (például Rab5 korai, Rab7 késői endoszómák) fontos jelzők a szelektált útvonalak meghatározásában.

Endoszómák világa fontos szerepet játszik az ásító folyamatokban, például a receptor-leválasztásban, antigén-feldolgozásban és a sejtek közti átvitelben. Megsértésük összefügg a neurodegeneratív betegségekkel és különböző fertőző betegségekkel, ahol vírusok és baktériumok kihasználhatják vagy megzavarhatják az endoszómális utak működését.