Egységtesztelés

Az egységtesztelés a szoftverfejlesztés olyan tesztelési módszere, amelynek célja a program legkisebb egységeinek, például funkcióknak, metódusoknak vagy osztályoknak működésének ellenőrzése izolált környezetben. Az egységek többsége külső függőségektől független vagy ezek helyettesíthetők, például mockokkal vagy stubbokkal.

Célja a helyesség megerősítése, a megismételhetőség biztosítása és a gyors visszajelzés hozzáférése. Haszna közé tartozik a hibák korai felismerése, a kód refaktorálásának biztonságosabbá tétele, a dokumentációs érték növelése és a fejlesztési ciklus felgyorsítása, különösen CI/CD környezetben.

A megvalósítás során a kód viselkedését determinisztikus kimenettel ellenőrzik. A teszteket gyakran kis méretű, gyors és független egységekhez írják. Gyakran alkalmaznak teszt-dobozokat, például mockokat, stubokat és fake-eket a külső függőségek izolálására. Szokásos a tesztelés TDD.

Az egységtesztek részét képezik a szélesebb tesztmixnek: együtt futtathatók a beépülő vagy integrációs tesztekkel, és része a folyamatos integrációs és szállítási folyamatoknak. Egységtesztek gyakran futnak helyi gépen vagy szervereken, és gyorsan visszatérnek eredménnyel.

Kihívások közé tartoznak a karbantartási költségek, a túl szoros tesztkörnyezet és a gyakran előforduló „flaky” tesztek. Előfordulhat, hogy a tesztek a belső implementációt követik, ami a refaktorálásnál gyakran érvényét veszti. Ennek elkerülésére ajánlott a determinisztikus környezet és a gondosan tervezett tesztadatok.

Általános eszközök közé tartoznak nyelvspecifikus keretek: Pythonban pytest vagy unittest, Java-ban JUnit, JavaScriptben Jest vagy Mocha, .NET-ben xUnit vagy NUnit, C++-ban GoogleTest. Az egységtesztek a kódminőség mérőeszközei közé tartoznak.