Egyensúlyzavar

Az egyensúlyzavar olyan állapot, amelyben az érintett nem képes stabilan fenntartani a test függőleges helyzetét és megfelelően érzékelni a fej és test helyzetét. Ennek eredményeként szédülés vagy forgó érzés, bizonytalan járás és esésre való hajlam jelentkezhet. Tünetei lehetnek továbbá hányinger, hányás, látásingadozás (oszcillopgia) és szemmozgásokkal járó gyors nystagmus.

Okai sokfélék: lehetnek perifériás vestibularis eredetűek (például benignus paroxizmális pozicionális vertigo vagy BPPV; labyrinthitis vagy vestibularis neuritis; Menière-kór), vagy központiak (cerebelláris vagy agytörzsi érintettség, stroke, tumor). Továbbá hozzájárulhat migrénhez kapcsolódó szédülés, gyógyszerek mellékhatása, diabéteszes neuropátia vagy proprioceptív zavarok. Időseknél gyakori az ilyen állapotok keveredése több okkal.

Diagnózis: a kivizsgálás alapja a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat. A dolgok közé tartozik a Romberg-teszt, a fejimpulzusteszt (HIT), a Dix–Hallpike vizsgálat BPPV felderítésére, valamint audiometria és vestibularis funkciós vizsgálatok (VNG/ENG). Szükség lehet képalkotó vizsgálatra (MRI vagy CT) centralis okok kizárására.

Kezélés: a kezelés célja a kiváltó ok kezelése és a tünetek enyhítése. Perifériás esetekben gyakran alkalmaznak vestibularis rehabilitációt, amely szem-követés, fej és test koordinációs gyakorlatokat tartalmaz. BPPV esetén manőverek, például Epley- vagy Semont-módszer. Menière-kór esetén sóbevitel korlátozása, megfelelő folyadék- és gyógyszeres kezelés. Szükség esetén rövid ideig tartó szédüléscsillapítók vagy antiemetikumok adhatók. Esésmegelőzés érdekében fontos a környezetbiztonság.

Prognózis: perifériás okok gyakran javulnak vagy stabilizálódnak rehabilitációval; központi okok esetén a gyógyulás a kiváltó betegség súlyosságától függ. Időseknél a tartós egyensúlyzavar növeli az esés kockázatát.