Ecsetelés

Ecsetelés a magyar nyelvben a festékkel dolgozás olyan formáját jelöli, amikor ecsettel viszik fel a felületre a pigmentet, és általában a festmény ecsetvonásainak minőségét, megjelenését is érinti. A szó az ecset (brush) szóból származik, az -elés képző pedig cselekvést, folyamatot jelez.

Az ecsetelés a művészeti gyakorlat és kritika szempontjából a festő kezének módját írja le: a vonalirány, nyomás, gyorsaság és rétegezés mind része lehet. A különböző ecsetvonások révén formákat és fényeket hozhat létre, a megfogalmazott stílus pedig lehet precíz és sima vagy szabad, expresszív. A történeti kontextusban gyakran összevetik az egyes korszakok vagy irányzatok jellemző ecsetelésével, például a látható, irritáló vonásokkal dolgozó impresszionizmus vagy a polírozott felületeket kedvelő akadémikus festészet között.

Technikailag és eszközökben sokféle megvalósítás létezik: különböző típusú ecsetek (szőrgarnitúra, szintetikus sörték), méretek és formák használata, valamint különféle médiumok—olaj, akril, akvarell, tempera—és felületek (vászon, farost/panel, fa). Komoly része a témának a technikák sokfélesége, köztük a száraz ecsetelés, a rétegezés, a szinten tartó satírozás vagy a markáns, vezető ecsetvonások alkalmazása.

Összefoglalva, az ecsetelés a festés alapvető alakulatát és stílusát jelenti, amely a festő kezének szándékát, a felület érzetét és a képi világ kifejező erejét egyaránt formálja.