Centrifugális

Centrifugális erő vagy centrifugális hatás a forgó rendszerekben észlelt kifelé irányuló erőhatást jelenti. A legtöbb fizikai leírás szerint ez nem valós erő, hanem egy pseudo-erő: egy nem inerciális referenciakeretben bevezetett jelenség, amely a forgó koordináta-rendszerben intenzívnek tűnik. A forgás középpontja felé mutató centripetális erő nélkül az objektum a tehetetlenség miatt úgy tűnhet, mintha kifelé akarna elmozdulni.

Valójában a centripetális erő a testet a középpont felé vonja, hogy körmozgást hozzon létre. A centrifugális erő tehát kizárólag a forgó keret megfigyelőjének szemszögéből értelmezhető: a mozgó test a forgáskörnyezetben úgy érzi, mintha kifelé tovasodna. Természetbeli, valós erő a centripetális erő, amelyet például a kötél, az alátét vagy a gravitáció biztosít.

Alkalmazások között kiemelkednek a centrifugálás technikai rendszerei. Laboratóriumokban a centrifugák nagy forgómozgást hoznak létre, hogy különböző sűrűségű komponenseket válasszanak szét például vér, oldatok vagy fehérje-részecskék esetében. A készülék típusai közé tartoznak a fix-szögű és a swing-bucket rotorok, valamint az ultracentrifugák. A centrifugális erő mértéke gyakran relatív g-értékben van megadva (RCF), melyet a F = m ω^2 r vagy a RCF = 1,118×10^-5 × r × rpm^2 képletekkel számítanak ki.

Etimológiája a latinvól ered: centrifugus, amely középső pontból kifelé vezet. A kifejezés mind a fizikai fogalmakban, mind az általános közlekedésben és gépészeti leírásokban elterjedt.