Bélmködés

Bélmködés egy nem széles körben használt kifejezés, amely valószínűleg a bélműködés vagy bélmozgás megnevezésének írásmódbeli változata. Azt a funkciót jelöli, amely során a vékony- és vastagbél kontrakciói összekapcsolódva mozgatják, keverik és kezelik a lefogyasztott táplálékot és a belek tartalmát. Ennek köszönhető a táplálék továbbhaladása, a víz és elektrolitek felszívódása, valamint a széklet képződése.

A bélműködést két fő motilitási mód irányítja: a szegmentálás és a perisztaltika. A szegmentálás a tartalom keverését, a felszívódás hatékonyságának növelését szolgálja, míg a perisztaltikus hullámok a bélen belüli anyagok előrehaladását biztosítják. Ezt a koordinációt az enterális idegrendszer, hormonok és az autonomis idegrendszer befolyásolja. A normális bélműködés változó átjutási időt eredményez a vékony- és vastagbélben, amely egyénenként és étkezés utáni állapotban is eltérhet.

Kóros állapotokban a bélmozgás zavara vezethet tünetekhez, például székrekedéshez, hasmenéshez, puffadáshoz vagy hasi fájdalomhoz. Ilyenek lehetnek a mechanikai vagy társult ileusok, a krónikus bélműködési zavarok és funkcionális rendellenességek, például irritábilis bél szindróma. A diagnózis tünetek alapján, fizikális vizsgálat és szükség szerinti képalkotó vagy funkcionális vizsgálatok útján történik. A kezelés az okra szabott: étrendi és életmódbeli módosítások, gyógyszeres terápia (például prokinetikumok vagy antidiarrhealis szerek), szükség esetén kiegészítő beavatkozások, és gyakran szakorvosi felügyeletet igényel.