Alternáció

Alternáció, vagy alternációs jelenség, a nyelvészetben olyan rendszeres variációt jelent, amely során egy nyelvi egység (fonéma, morféma vagy szóalak) több kapcsolódó formája váltakozik különböző kontextusokban. Az alternációk általában nem véletlenszerűek, és gyakran összefüggésbe hozhatók történeti hangváltozásokkal, morpho-phonológiai folyamatokkal vagy a beszéd szerkezeti következményeivel.

Az alternációk típusai között kiemelhető a fonológiai alternáció, vagy allofónia: ugyanazon fonéma különböző, de szisztematikus alakban jelenik meg; például angolban a p hang aspirációja a kontextustól függően változhat, például a pat és a spin példáiban. A morfofonemikai alternáció (allomorphia) a toldalékok alakját érinti: az angol plurális -s/-es formái attól függően alakulnak, hogy a gyök végződése milyen hanghatást idéz elő (például [s], [z] vagy [ɪz]). Emellett gyakori a belső tadirő- vagy igei magánhangzó-módosulás, az ablaút és az umlaut: például az angol erős igék sing–sang–sung, a német Mann–Männer példája az umlautos átalakulásra utal.

Az alternációk fontosak a nyelvi változás és a nyelvtan megértésében: segítenek feltárni történeti hangváltozások folyamatait, valamint a morfológiai rendszerek leírását. Sok nyelvben elválnak a hangkörnyezethez kötötten jelentkező formák.

Lásd még: allomorphy, allofon, ablaút, umlaut.