önadózást

Önadózás, vagyis a “self-assessment” fogalom a magyar adóügyintézésben arra a rendszert jelenti, amelyben a adófizetők maguk állapítják meg adóalapjukat, meghatározzák a fizetendő adó összegét, majd bevallást nyújtanak be az adóhatóságnak (NAV). Ebben a megközelítésben a hatóság nem minden esetben számolja ki előre és vonja le az adót, kivéve a meghatározott forrásadókat; a magánszemélyek és vállalkozások a bevallásban feltüntetik a jövedelmet, a lehető kedvezményeket és a keletkezett adókötelezettséget, amit a hatóság ellenőriz, és szükség esetén módosít.

A koncepció különböző adónemekre érvényes lehet, például személyi jövedelemadó, társasági adó vagy hozzáadottérték-adó (ÁFA), attól függően, hogy milyen nemzeti jogszabályok írják elő. Gyakorlatban a adózóknak nyilvántartást kell vezetniük, például bevallásokhoz szükséges dokumentumokat, számlákat és igazolásokat megőrizniük, és bizonyos adónemeknél gyakrabban vagy évente kell bevallaniuk és befizetniük az adót. Gyakran elektronikus kitöltés és online felületek is rendelkezésre állnak a benyújtáshoz.

Előnyök közé sorolható az adóhatóság terhének csökkenése és a taxpayerek aktív részvétele a saját adókötelezettségük felügyeletében. Hátrány lehet a számítási hibák kockázata, a pontos nyilvántartások és időzítés szükségessége, valamint a visszaélés és hibák kiszűrését szolgáló ellenőrzési keretrendszer megvalósítása.

Önadózás a magyar adóeljárás általános elveként értelmezhető, részleteit és a benyújtási, befizetési határidőket, valamint az ellenőrzési eljárásokat a vonatkozó adótörvények és a NAV rendeletei határozzák meg.