értékhatárok

Értékhatárok olyan értékek vagy intervallumok, amelyek meghatározzák egy mennyiség megengedett vagy kívánt tartományát. A fogalom központi szerepet játszik a mérnöki tervezésben, a minőségbiztosításban, a környezetvédelemben és a különböző szabályozási rendszerekben, és szolgál a biztonságos, megbízható és megfelelőségen alapuló működés alapjául. Az értékhatárok általában alsó és felső határokat fogalmaznak meg, de lehetnek többdimenziós, például tartományokkal és toleranciasávokkal leírt megkötések is.

Az értékhatárok típusai közé tartoznak a szigorú, abszolút határértékek (hard limit), amelyeket nem szabad átlépni, és a megengedett vagy működési tartományok (soft limit, tolerancia), amelyeken belül a rendszer továbbra is működik, de bizonyos eltérések megengedettek. A koncepciót különösen használják a mérőeszközök és rendszerek kalibrálásakor, a termék- és folyamatminőségben, a környezetvédelmi és közegészségügyi előírásokban, valamint a szoftverfejlesztésben és a kockázatkezelésben.

A meghatározás forrásai változatosak: szabványok és jogszabályok, mérési bizonytalanságok, kockázatértékelés, technikai tervek és minősítési követelmények. Példák lehetnek egy munkavédelmi expozíciós határérték, egy berendezés optimális üzemi hőmérséklet-tartománya vagy egy szoftver bemeneti értékekre adott 0–100 közötti korlátozás. Az értékhatár túllépése gyakran intézkedéseket von maga után, például figyelmeztetés, korlátozás vagy leállítás.