élelmiszerönellátás

Az élelmiszerönellátás olyan gazdasági-társadalmi állapot, amelyben egy térség élelmiszerigényét elsősorban helyi termelésből, feldolgozásból és rövid ellátási láncokból látják el. A rendszer lehet teljes önellátásra törekvő vagy vegyes, amikor bizonyos mennyiségű importot is figyelembe vesz, de a hangsúly a helyi kapacitások kiaknázásán van.

Megvalósítása különböző formákban történhet: kiskertek és háztartási gazdálkodás, közösségi kertek, termelői piacok, helyi feldolgozás és tartósítás (savanyítás, szárítás, fagyasztás), valamint kisebb léptékű állattenyésztés. A fenntartható élelmiszerönellátás gyakran hangsúlyozza a diverzifikációt, a helyi ökológiai gazdálkodást és a vízgazdálkodás hatékonyságát.

Előnyök közé tartozik a élelmezésbiztonság növelése, az árak stabilizálása, a közösségi kohézió és a környezeti terhelés csökkentése. Kihívások a földterületgazdálkodás korlátozott mérete, vízforrások és talajok állapota, tőke és know-how hiánya, illetve a termelés időigényes volta és a szabályozási környezet bizonytalansága.

Policy és intézményi kereteket tekintve a helyi önkormányzatok, agrárintézetek és civil szervezetek gyakran támogatják élelmiszerönellátási innovációkat, például földhasználati döntéseket, közösségi gazdaságokat, oktatási programokat és a helyi piacok fejlesztését.