általánosításokat

Általánosítások (általánosítás) a specifikus megfigyelésekből általános törvényszerűségek vagy állítások levonásának folyamata. Különböző területeken – gondolkodásban, tudományban, kommunikációban – alapvető szerepet játszanak, mert lehetővé teszik, hogy kevés példából általános következtetéseket vonjunk le, illetve hogy összefüggéseket szemléltessünk és modellezzünk.

Alogikai értelemben az általánosítás a konkrét esetekből univerzális állítások megfogalmazása. Formális rendszerekben gyakran olyan szabály érvényes, hogy ha egy tulajdonság egy tetszőlegesen választott elemen igaz, akkor igaz minden elemen is. A hétköznapi nyelvben pedig általánosítások gyakran szokás- vagy tapasztalatalapú megfogalmazások, amelyek egy jelenséget széles körre kivetítve írnak le.

A statisztikában és a gépi tanulásban az általánosítás a modell azon képessége, hogy a képzés során nem látott adatokon is jól teljesítsen. Az általánosítást mérő teljesítményt tesztadatokon értékelik; a túlságosan az edzőadatokra illeszkedő modell (overfitting) rossz általánosítást mutat.

Kognitív pszichológiában és nyelvészetben az általánosítások mentális sémákból és szabályokból indulnak ki; hasznosak lehetnek, de torzításokat vagy hibás következtetéseket is okozhatnak, ha a minta nem reprezentatív.

Társadalmi szinten a generalizációk gyakran sztereotípiák formájában jelennek meg: általános kijelentések egy csoporttal kapcsolatban, amelyek alapján téves vagy nem megfelelő következtetések születhetnek a konkrét helyzetekre vonatkozóan.

A megelőzés és korrekció érdekében fontos a reprezentatív mintavétel, az egyedi kivételek figyelembe vétele, valamint a valószínűségi és kísérleti megközelítések alkalmazása. Lásd még: általánosítási hiba, induktív okoskodás, túlzott általánosítás.