írásjelhasználati

Az írásjelhasználati kérdések a magyar nyelvben az írásjelek helyes és egységes alkalmazásának összefoglaló területe. Célja a mondatfelépítés világosságának és érzelmi-narratív színvonalának pontos közvetítése, a szöveg olvashatóságának és stílusának javítása. A területhez tartozik a hagyományos írásjelek használata, a kötő és zárójelek elhelyezése, valamint a közvetlen beszéd és idézetek jelölése. A szabályozás fő forrása a magyar helyesírás rendszere és annak stilisztikai ajánlásai, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia és a kiadványokra vonatkozó szakmai szervezetek dolgoznak ki.

A leggyakoribb írásjelek közé tartoznak a mondat végét lezáró pont, kérdőjel és felkiáltójel; a belső tagolást segítő vessző, a szövegrészek összefűzését vagy elválasztását lehetővé tevő kötő- és helyenként szóközös kötőjel; a szövegben történő szintaktikai szünetet és kapcsolódást jelző kettős pont és pontosvessző; valamint a beszéd vagy idézet jelölésére szolgáló idézőjelek és a többszörös megnyilvánulások esetén használt írásjelek. A közvetlen beszédet gyakran idézőjelekbe teszik, és a mondatok közötti átvezetéseket a nyelvi ritmus szerint jelölik.

Az írásjelhasználat differenciálódik regiszter, műfaj és kiadványtípus szerint is. Digitalizált szövegekben és külön érintő rovatokban gyakran alkalmazkodnak a médiatípusokra vonatkozó stílustanácsokhoz. Ajánlott forrás a magyar helyesírás szabályai, valamint a kiadásokhoz és nyomtatásban, illetve online megjelenésben használt stilisztikai útmutatók.