értéktartomány

Az értéktartomány egy mennyiség vagy jelenség által felvehető, megfigyelhető vagy megengedett értékek halmazát jelöli. Gyakorlati értelemben ezt gyakran intervallumként adjuk meg a valós számok síkján, amelynek két végpontja van: egy alsó és egy felső határ. A határok lehetnek zártak vagy nyíltak attól függően, hogy az adott értéket megengedjük-e, illetve hogy a készülék vagy a modell hogyan definiálja az érvényességi tartományt. A leggyakoribb formák: méréstartomány – egy eszköz vagy rendszer által rögzíthető legkisebb és legnagyobb értékek; működési tartomány – az a tartomány, amelyben az eszköz megbízhatóan, kalibrálva ad értéket; referenciaértékek pedig az egészséges vagy normál értékeket jellemző tartományt jelentik egy adott populációban.

Például egy hőmérő értéktartománya lehet -20°C-tól 50°C-ig; egy vérvizsgálat referenciaértékei pedig a betegségek kockázatának értelmezéséhez szükséges normál tartományt adják meg.

Matematikailag az értéktartomány a függvény értékkészlete, azaz a függvény által előállított összes lehetséges kimeneti érték halmaza; adatfeldolgozásban pedig gyakran az adathalmaz legkisebb és legnagyobb értéke adja meg az észlelt tartományt, azaz a min és max.

Fontos szerepe van a mérnöki tervezésben, az adattisztításban és az adatelemzésben, hiszen az értéktartomány meghatározza a skálázást, az értelmezést és a feldolgozási korlátokat.