átláthatatlansága

Átláthatatlansága, vagy opacitás, egy közeg azon tulajdonsága, hogy megzavarja vagy megakadályozza a rá eső fény átlépését. Ezt általában hullámhosszonként jellemzik, mert egy anyag egyes sávokban átlátszó lehet, másutt pedig opak. A transzmissziót és az intenzitás csökkenését τ vagy elnyelési koefficiens α írja le, és I = I0 e^{-τ} vagy I = I0 e^{-αL} formában van kifejezve.

Az opacitást három fő mechanizmus okozhatja: elnyelés, szóródás és részlegesen visszaverődés. Az elnyelés során a fotont energiája a közeg elektronjainak vagy molekuláinak átadásával elveszik. A szóródásban a foton irányát vagy hullámhosszát változtatják meg; a jelenség lehet Rayleigh- vagy Mie-szórás. A hullámhossz függvényében az opacitás különböző sávokat érinthet, ezért egy anyag lehet átlátszó a látható fény egy részére, opak más tartományokban.

Különböző területeken más-más megközelítések érvényesek. Anyagtudományban az opacitás fontos a bevonatok, üveg- és lencsegyártás tervezésében, valamint a fényáteresztő rétegek kiválasztásában. Az asztrofizikában az opacitás a fotonok kölcsönhatását írja le a csillagközi köddel és a csillag atmoszférájával, és hullámhossztól, hőmérséklettől illetve összetételtől függően változik.

Az opacitás mérésére spektrális mérés és radiatív transfer modellek szolgálnak, amelyek a fény áthaladását és kölcsönhatását írják le a közegben.