ásatás

Ásítás, vagy köznyelvi kifejezéssel ásatás, a föld felnyitásával történő kiemelés és dokumentálás olyan tevékenység, amelynek célja lehet az alábújult tárgyak, szerkezetek vagy rétegek feltárása. A szó alapvetően a ásni igéből származik, és a megelőzőtől a feltárt anyagok pontos rögzítéséig terjedő folyamatot jelöli. Az ásatás több területen alkalmazható, leggyakrabban régészeti, geológiai és fejlesztési-munkaügyi kontextusban.

Régészeti ásatásban az ásatási munka rendszeres, módszeres végrehajtás, amelynek során a talajt rétegek szerint felkutatják, dokumentálják a kontextusokat, és a feltárt tárgyakat archiválják. A feltárás célja a korábbi korszakok tárgyi kultúrájának megismerése, a történeti környezet rekonstruálása, valamint hosszú távú gondozásra és kutatásra történő átadása. A munka során gyakran grid-alapú elrendezést, rétegbekövetést, részletes jegyzetelést és fotózást alkalmaznak.

A kivitelezés során a tervezés és engedélyezés, a terepmunka, a rétegvizsgálat és a leletmentés szakaszai különülnek el. Eszközei közé tartoznak a szerszámok (kavicsos-kaparó, kiskaparó, ecset, sziták) és a rögzítő, dokumentáló eszközök (lápisz, mérőfelszerelés, jegyzőkönyv). A leleteket gondosan archiválják, tisztítják és szakmai elemzéseket követően tárolják vagy kiállítják.

Etikai és jogi szempontokat is figyelembe vesznek: a község- vagy tulajdonosi engedélyek, a lelőhely védelme, és a törvénnyel előírt mentések vagy feltárások megfelelő kezelése. A modern ásatások gyakran kiegészülnek nem-invazív módszerekkel, például geofizikai felmérésekkel vagy prospektív felmérésekkel, amelyek segítik a beavatkozás mérséklését és célzott feltárást.