árterületek

Érterületnek vagy érterületeknek nevezzük a vízgyűjtő területek olyan hidrológiai egységét, amelyen egy adott patak vagy folyó vízfolyása a csapadékból és a talajból származó víz egy közös medencébe vezetődik. A fogalom a hidrológiában használatos, és alapvető a vízgyűjtés, a levezetés és a vízminőség vizsgálatában. Az érterületek használata segíti a víz- és környezetgazdálkodási döntéseket.

Az érterület határait a vízválasztó vonala adja meg: a domborzat magasságkülönbségei mentén elhelyezkedő területekhez tartozik az összegyűlő csapadék és a felszín alatti víz is. Belül találhatók a fő- és mellékfolyó hálózatok, valamint a hozzátartozó talajvíz- és egyéb víztestek, amelyek együtt alakítják a víz útját a medencébe.

Fizikai jellemzők és dinamika: a terület mérete és alakja változó, és nagyban függ a domborzattól, a csapadéktól, a talajtól és a növényzettől. A lefolyás mennyisége és időzítése a vízgyűjtő vízháztartását, ár- és szárazságtűrését befolyásolja. A klímaváltozás és az emberi beavatkozások (például urbanizáció, gazdálkodási módok) módosítják a vízgyűjtő reakcióját és a kapcsolódó ökológiai állapotokat.

Funkciók és alkalmazások: érterületek meghatározzák a vízellátás, az árvízvédelem és a vízminőség-szabályozás alapvető kereteit. Ezek a területek segítik a fenntartható földhasználat tervezését, a terheléscsökkentést és az ökoszisztémák közötti kapcsolatok megőrzését. A GIS-alapú térinformatikai elemzések és modellek gyakori eszközök a határok és jellemzők meghatározására.

Törzsvonal: érterület és vízgyűjtő terület közeli, de gyakran használt kifejezések, amelyek a víz útjának és eloszlásának vizsgálatára szolgálnak. Eredetileg a patakhoz vagy folyóhoz kapcsolódó földterületet jelöli; mai használatban a vízjárás és a környezeti tervezés szempontjából fontos hidrológiai egységként értelmezik.