árindexekkel

Árindexekkel történő kiigazítás vagy értelmezés az infláció hatásainak kiszűrésére vagy reálértékek meghatározására szolgáló módszer. Egy árindex egy adott időszak árait viszonyítja egy kiinduló időszakhoz, általában 100 alapértékkel. Az összehasonlítás során a nominális adatokat osztjuk vagy szorozzuk az árindex értékével, hogy a pénzértékek időbeni változását inflációtól megtisztítva lássuk.

Az árindexek közül a legismertebbek a Laspeyres-, Paasche- és Fisher-árindexek. Laspeyres index a kiinduló időszak mennyiségeit használja súlyként, Paasche pedig a vizsgált időszak mennyiségeit veszi figyelembe. A Fisher-index e kettő geometriai átlaga, amely gyakran kiegyensúlyozó hatású. Fogyasztói árindexek közé tartozik a CPI (fogyasztói árindex), a HICP (európai uniós összehasonlítható fogyasztói árindex) és a PPI (gyártói árindex), de léteznek más indexek is, például importárindexek vagy GDP-deflátorok, amelyek általános árszínvonal változását mérik.

Használata magában foglalja a reálértékek számítását, például reálbér, reál GDP vagy reálkamatlábok meghatározását, valamint szerződések, nyugdíjak vagy költségvetési kiadások inflációkövető indexálását. Az árindexekkel szemben felmerülő korlátok közé tartozik a kosárbeli substitúció (helyettesítés) hatásának hiányos kezelése, a minőségjavítások, új termékek és a regionális különbségek be nem várt hatása, valamint a bázisértékek és láncolás szükségessége.

Például egy alapévben a kosár ára 100 egység, egy későbbi évben pedig 150, akkor az árindex 150/100 · 100 = 150, ami 50%-os árszínvonal-emelkedést jelent.