áramlástan

Áramlástan a folyadékok és gázok mozgását és nyugalmát vizsgáló tudományág, amely a klasszikus mechanika része. Foglalkozik a fluidumok belső és külső erőhatásaival, nyomás-, sebesség- és sűrűségmezők leírásával, valamint a határfelületeken kialakuló kölcsönhatásokkal. Megkülönböztetnek folyadéktani statikát (hidrosztatika) és dinamikát (hidrodinamika), továbbá a viszkózus és ideális folyadékokra vonatkozó elméleteket.

Alapfogalmak közé tartozik a kontinuitási egyenlet, a Bernoulli-tétel, a Navier–Stokes-egyenletek és a Reynolds-szám, amelyek segítségével leírhatók a lamináris és turbulens áramlások, a határréteg-képződés és az átmeneti jelenségek. Az áramlástan több matematikai és fizikai eszközt használ: differenciálegyenleteket, analitikus megoldásokat, skálázást és dimenzióanalízist.

Gyakorlati alkalmazások találhatók a mérnöki tudományokban, például repülőgép- és járműtervezésben, hidraulikában, csővezeték-hálózatok tervezésében, meteorológiában és biomedicinában (pl. véráramlás). Kutatási módszerei kiterjednek kísérleti vizsgálatokra, wind tunnel és vízcsatorna mérésekre, valamint számítógépes folyadékdinamikai (CFD) szimulációkra.

Az áramlástan története a klasszikus mechanika alakítása óta fejlődik, és napjainkban a számítástechnika és kísérleti technikák fejlődése tovább mélyíti a jelenségek megértését és mérnöki alkalmazhatóságát.