Ügynökalapú

Az ügynökalapú kifejezés, vagy ügynökalapú modell (angolul agent-based model, röviden ABM), a magyar nyelvben olyan megközelítést ír le, amelyben a rendszer résztvevői autonóm ügynökök. Az ügynökök önálló döntéseket hoznak, helyi szabályok szerint viselkednek, és kölcsönhatásba lépnek a környezetükkel és egymással. A makroszintű viselkedés gyakran emergensen jelenik meg ezeknek a lokális interakcióknak a következményeként.

Jellemzői közé tartozik, hogy az ügynökök változatosak lehetnek – például emberek, járművek, vállalatok vagy sejtek – és a környezet által meghatározott téri vagy időbeli dimenziók között mozognak. A modell általában időlépésenként fut, ahol minden ügynök saját állapotát frissíti a szabályai alapján. A vizsgálat gyakran célja olyan jelenségek megértése, amelyek összetett, sok kölcsönhatásból adódó mintákat eredményeznek.

Kialakításához például meg kell határozni: az ügynökök típusait és állapotait, a környezetet (tere, hálózati kapcsolatok), a viselkedési szabályokat és a kezdeti feltételeket. Számítási eszközei közé tartoznak a NetLogo, a Mesa (Python-alapú) és a Repast típusú keretrendszerek. Az ABM-eket széles körben alkalmazzák társadalomtudományokban, közgazdaságtanban, közegészségügyben, urbanisztikában, közlekedéstudományban és ökológiában.

Előnyei közé tartozik, hogy lehetővé teszik a komplex rendszerek megértését emergens viselkedés révén, és hallgatólagos szabályokkal modeledhető heterogenitást is kezel. Hátránya a modellkomplexitás, nehéz lehet a validálás és a nagy számítási költség. Az ügynökalapú megközelítést ezért gyakran kísérleti, scenárió-alapú elemzéseknél alkalmazzák.