Ökoszisztémákban

Ökoszisztémák olyan élőhelyek és az azokon élő szervezetek összessége, amelyekben a biotikus és az abiotikus tényezők kölcsönhatásban állnak. A rendszer fő összetevői a növények, állatok, mikroorganizmusok és gombák (biotikus elemek) és a fény, víz, talaj, tápanyagok, klíma és más élettelen tényezők (abiotikus elemek). Ezek a komponensek összekapcsolódó hálózatot alkotnak, amelyen energia és anyagok áramolnak.

Az energia beáramlása általában a fotoszintézisből indul, ezt követi a fogyasztók és a bomlók közötti átadás. A nettó primer termelés meghatározza a biomassza növekedését és az ökoszisztéma által fenntartott funkciókat. Az energia nagy része azonban hőként vész el. Az anyagkörforgás magában foglalja a szén-, nitrogén- és más elemek ciklusát a környezetben; a bomlás és mineralizáció révén az elemek újra felhasználhatóvá válnak.

Kapcsolatok típusa a közösségek dinamikájában kulcsfontosságú: kompetíció, predáció, mutualizmus és parazitizmus alakítják a fajok eloszlását és a rendszerek stabilitását. A biodiverzitás és a funkcionális sokféleség hozzájárul az ökoszisztéma szolgáltatásaihoz, például élelemforrásokhoz, tiszta vízhez, talajképzéshez, pollinációhoz és klíma-szabályozáshoz, valamint kulturális értékekhez.

Dinamikája során az ökoszisztémák különböző zavaroknak vannak kitéve, például tűznek, szárazságnak vagy emberi tevékenységnek. Ezek után megkezdődik a visszaalakulás vagy Sukcesszió, a reziliencia és a stabilitás javítása érdekében. Emellett a megfigyelés és a modellezés segíti a fenntartható gazdálkodást és a védelmi intézkedések tervezését.