vonít

Vonít egy magyar ige, amelynek jelentése: nyafogó, panaszkodó hangon sírni vagy panaszkodni. Gyakran használatos leíró kifejezés, amely a petuláns vagy melodramatikus hozzáállást hangsúlyozza, például amikor valaki állandóan reklamál kis problémák miatt.

Használata általában beszélt nyelvre korlátozódik; formális írásban ritkán fordul elő. A szó hangulatot és érzelmi állapotot tükröz, és gyakran pejoratív vagy humoros árnyalattal bír. Szinonimái közé tartozik a nyafogás és a zúgolódás, míg ellentéte lehet a nyugodt, tárgyilagos beszéd.

Nyelvtanilag az -ít igék közé tartozik. Jelen időben például: én vonítok, te vonítasz, ő vonít, mi vonítunk, ti vonítotok, ők vonítanak. Múlt időben: én vonítottam, te vonítottál, ő vonított, mi vonítottunk, ti vonítottatok, ők vonítottak. A jövő kifejezhető a fog + vonítani szerkezettel: például „ő fog vonítani”.

Példák: A gyerek mindig vonít, ha nem kap édességet. A beszélgetésben a hangulat inkább nyafogásnak tűnik, mint komoly panasznak.

Összegzésképp a vonít a hétköznapi beszédben gyakran előforduló, negatív konnotációjú ige, amely a tágabb értelemben vett panaszkodást, nyafogást írja le.