virtualizációt

A virtualizáció olyan informatikai technika, amely lehetővé teszi, hogy egy fizikai számítógép erőforrásai logikailag elkülönített környezetekben oszlanak meg. Ennek köszönhetően egyszerre több virtuális gép futtatható egyetlen hardveren, ezek mindegyike saját operációs rendszert és alkalmazásokat futtathat. A virtualizáció hozzájárul a flexibilitáshoz, a skálázhatósághoz és a jobb erőforrás-kihasználáshoz.

A virtualizáció kulcseleme a hipervízió, amely a fizikai erőforrások és a virtuális gépek között elhelyezkedő réteg. Két alaptípus terjedt el: Type 1 vagy bare-metal hipervíziók közvetlenül a hardveren futnak, míg Type 2 vagy hostolt hipervíziók egy futó operációs rendszeren belül működnek. Emellett létezik operációs rendszer-szintű virtualizáció és konténerekre épülő izoláció, amelyek közelebb állnak a felhő- vagy fejlesztési igényekhez.

A használati területek széles skálája magában foglalja az adatközpontokat és a felhőszolgáltatásokat, ahol a virtualizáció több VM futtatását, egyszerű migrációt és rugalmas erőforrás-kezelést tesz lehetővé. Fejlesztési és tesztelési környezetekben gyors telepítést és izolált tesztelést biztosít. Továbbá lehetőséget ad a tároló- és hálózati rétegek logikai szeparálására, ami összetettebb, de átlátható architektúrát eredményez.

Előnyök és kihívások: a fő előnyök közé tartozik a jobb erőforrás-kihasználás, izoláció és migrálhatóság. Hátrányok a teljesítmény-költségek (overhead), a növekvő komplexitás és licencelési kérdések, valamint adott esetben a hardverfüggetlen kompatibilitási problémák.

Példák és eszközök: ismert megoldások közé tartozik a VMware ESXi, a Microsoft Hyper-V és a Linux alapú KVM vagy Xen hipervíziók. OS-szintű virtualizációra példa a Docker és a LXC konténerezés, míg az OVF-típusú csomagolás a virtuális gépek hordozhatóságát segíti.