vasalatok

Vasalatok, vagy páncélzat részeként ismert vasalatok a középkorban és a kora újkori hadviselésben alkalmazott védőfémvédelmi eszközök összefoglaló neve. Ezek elsősorban vasból vagy acélból készült lemezekből álltak, amelyeket bőrrel, textillel és tömítésekkel együtt rögzítettek. A korai formák között gyakran előfordult a láncpáncélzat és több lemez kombinációja; a 14–15. századtól pedig tömegesen elterjedt a teljes lemezhintő páncél, amely a test különböző részeit, fejét és végtagjait egyetlen egységbe fogta össze.

Általános felépítésük a védett testrészek teljes körű lefedését célozta meg, a fejvédő sisaktól a törzsvédő mell- és hátlemezeken át a kar- és lábvédő részekig, kiegészítve kesztyűkkel és a végtagok ízületeit körülölelő alkatrészekkel. A lemezeket rendszerint szegecsekkel vagy szíjakkal kötötték össze, és gyakran használtak párnázást a kényelmesebb viselés érdekében. A védőfelszerelést többféle technikával lehetett illeszteni a viselő testéhez, hogy a mozgékonyságot és a védelmet egyensúlyban tartsák.

Történetileg a vasalatok a korábbi láncpáncélzatból fejlődtek ki, és a német, olasz vagy francia iskolákban különböző stílusok alakultak ki. A 16. századtól fokozatosan visszaszorultak a gyakorlatban a tűzfegyverek elterjedésével, de jellemző maradtak ceremonial és rekonstrukciós célokra, illetve a modern filmes és színházi produkciókban is megjelennek.

Ma a vasalatok nagy részét múzeumokban őrzik, a történelmi rekonstrukciók és rekonstrukciós programok fontos elemét képezik, és a gyűjtők vagy rendezvények részeként tovább élnek.