vakvizsgálatokat

Vakvizsgálatnak nevezzük a tudományos vizsgálat olyan formáját, amelyben a résztvevők vagy a kutatók egy része nem tudja, melyik beavatkozást vagy kezelést kapták. Célja a torzítások elkerülése és a megfigyelt hatások megbízható értelmezése.

Az egyszeres vakvizsgálat során a résztvevők nem tudják, melyik kezelést kapják, miközben a kutatók ezt igen. A kettős vakvizsgálatban sem a résztvevők, sem a kutatók nem tudják, ki melyik beavatkozást kapta. A háromszoros vakvizsgálatban pedig a résztvevőkön kívül az adatelemzők és gyakran a vizsgálat értékelésében közreműködők sem ismerik a csoportokat.

A megvalósítás általában randomizációval és kontrollcsoportokkal történik. Itt placebo vagy aktivált kontroll alkalmazható, és a beavatkozásoknak úgy kell megjelenniük, hogy a vizsgálatot végzők és a résztvevők ne tudják, ki melyik csoportba tartozik. A blind folyamata gondosan karbantartható, és a kódolás titkosítva marad.

Alkalmazási területek közé tartoznak a klinikai gyógyszervizsgálatok, az érzékszervi vizsgálatok (ízesítés, illat), a fogyasztói termékek értékelése és a pszichológiai kísérletek. Előnyei közé tartozik a torzítások csökkentése és a megbízhatóbb hatáskövetkeztetések, míg korlátai közé sorolható, hogy bizonyos beavatkozások nem blindolhatók, etikai kérdések merülhetnek fel placebo-kontroll esetén, továbbá a blind megőrzése költséges és logisztikailag is igényes lehet.

Irányelvek és standardok a vakvizsgálatok tervezéséhez és beszámolásához: a CONSORT irányelvek, valamint az ICH E9 útmutatások.