unilateralitás

Unilateralitás, vagy unilateralizmus, olyan politikai és jogi gyakorlat, amely során egy állam vagy más szereplő egyoldalúan cselekszik vagy dönt anélkül, hogy közreműködést, beleegyezést vagy koordinációt keresne más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel. A kifejezés etimológiája a latin unus (egy) és lateralis (oldal) szavakból származik, és a többnyire multilateralizmussal szemben álló, egyoldalú megközelítést írja le.

A unilateralitás formái közé tartozik külpolitikai döntések meghozatala egy adott szövetségi lánc nélkül, fegyveres beavatkozások vagy katonai akciók egyoldalú elrendelése, gazdasági intézkedések alkalmazása (például egyezmények nélkül bevezetett szankciók vagy exportkontrollok), illetve az államok vagy szervezetek elismerésének vagy el nem ismerésének egyoldalú meghatározása. E jelenség ellentétben áll a multilateralizmussal és a bilaterális megközelítésekkel, amelyek több fél részvételére épülnek.

A nemzetközi jogban az egyoldalú intézkedések jogszerűsége a körülményektől függ. Bizonyos esetekben önvédelem vagy más, jogilag felhatalmazott okok alapján megengedhetők; máskor vitatottak és jogi vagy politikai következményekkel járhatnak, például ellenszankciók vagy diplomáciai feszültségek formájában. Kritikái szerint a unilateralitás rontja a nemzetközi együttműködést, aláássa a jogállamiságot és növeli a bizonytalanságot a nemzetközi kapcsolatokban.

Lásd még: multilateralizmus, bilaterális kapcsolatok, nemzetközi jog.