törést

A törés olyan csontvégek megszakadása vagy repedése, amely lehet részleges vagy teljes. Gyakori okai közé tartozik trauma, esés vagy ütés, de előfordulhat pathológiás törés is, amikor a csont gyengesége miatt keletkezik. A törések lehetnek zártak (nyílt bőrkárosodás nélkül) vagy nyíltak (a csont sérült bőrön át látszik vagy kiáll).

A radiológiai osztályozás gyakori formája szerint a törések megjelenése szerint különböznek: transzverzív (keresztirányú), obliquus, spirális, comminuta (töredezett), illetve avulsio típusúak lehetnek. Gyermekeknél gyakori a növekedési lemez sérülése, míg felnőtteknél nagyobb a nyílt törések fertőzésveszélye és az ízületi belégzés.

Jellemző tünetek közé tartozik a hirtelen fájdalom, a deformitás vagy a funkciókiesés, duzzanat és crepitus. A pontos diagnózist fizikális vizsgálat mellett röntgenfelvételek, szükség esetén CT vagy MRI adja meg.

Kezelésének célja a csontvégek helyreállítása és a funkció mielőbbi visszanyerése. Elsőként a törést stabilizálják és immobilizálják, sok esetben ortopédiai sín vagy gipsz formájában. Diszlokált, elmozdult törések vagy nyílt törések esetén gyakran szükség van sebészi kezelésre (osteosynthesis, csavarok, lemezek, intramedulláris neme). Nyílt töréseknél antibakteriális kezelés és fertőzésmegelőzés is fontos.

A gyógyulás általában 6–12 hét, de időtartama helyzettől és életkortól függően változik. Szövődmények lehetnek malunion vagy nonunion, fertőzés, ízületi károsodás vagy vérellátási zavar. A megelőzés a balesetvédelmen és a csontok egészségének megőrzésén alapul, például kalcium- és D-vitaminbevitel, rendszeres mozgás és esésvédelmi intézkedések.