töltésrl

A töltésről általánosan: a töltés fizikai mennyiség, amely az elektromágneses kölcsönhatások forrását jelenti. A leggyakoribb értelemben elektromos töltésről van szó, amelyet az anyag részecskéi — például elektronok (negatív töltés) és protonok (pozitív töltés) — hordoznak. A töltés mértékegysége a coulomb (C), és diszkrét egységekben is megjelenik az elemi töltés értékeként.

Alapelvek: a töltés megmaradása fontos fizikai törvény; zárt rendszerben a teljes töltés változatlan. A töltések kölcsönhatását leíró alapvető törvény Coulomb törvénye, amely a töltések közötti vonzó vagy taszító erőt távolságfüggő módon határozza meg. A töltés kvantáltsága azt jelenti, hogy a mért töltés többszöröse az elemi töltésnek.

Típusok és töltésátvitel: töltés lehet pozitív vagy negatív; töltést létrehozhat súrlódás, érintkezés (vezetés) vagy indukció. Az atomok belső szerkezetében a töltéseloszlás határozza meg a kémiai kötéseket és a vezetőképességet.

Mérése és alkalmazásai: töltés mérhető elektrométerrel vagy integrált áramméréssel. A töltés fogalma központi szerepet játszik az elektronikában, elektromos energi tárolásban (kondenzátorok, akkumulátorok), elektrosztatikában és részecskefizikában.

Kapcsolódó fogalmak: elektromos mező, potenciál, kapacitás, töltésmegmaradás és elektromos áram.