teremtést

A teremtés kifejezés a létrehozás aktusát jelöli. Széles értelemben olyan folyamatokra utal, amelyek során valami új keletkezik: kozmikus keletkezés, isteni teremtés, emberi alkotás vagy művészi teremtés. A kifejezés gyakran a teremtés kezdetét vagy eredetét jelöli egy adott rendszerben.

Ko­zmikus és teológiai kontextusokban a teremtés történetei, vagy teremtéstörténetek, megfigyelhetők a különböző vallások és kultúrák hagyományaiban. A monoteista hagyományokban gyakran Isten teremtő aktusáról szól, például a judeo-keresztény hagyományokban; az iszlám és a keleti hagyományokban pedig ciklikus teremtés vagy teremtés nélküli folyamatos evolúció lehet a keret. A teremtéstörténetek célja általában a világ eredetének, rendjének és emberi sorsának értelmezése.

A tudományos megközelítés a teremtés fogalmát a természetes folyamatokkal köti össze. A világegyetem keletkezésének jelenlegi legelterjedtebb modellje a Big Bang-elmélet; ezt követően a világegyetem tágul, anyag-energia átalakul, csillagok és bolygók képződnek, majd az élő lények keletkezése következik. Az evolúcióbiológia szerint az élet különböző formái fokozatosan, természetes szelekció útján alakultak ki.

Vagy a modern kultúrákban a teremtés fogalma a nyelvben, irodalomban és a művészetben is megjelenik, amikor alkotásról beszélnek, vagy az alkotói folyamatot írják le.