teherbírási

Teherbírási vagy teherbírás fogalma a szerkezetek, alkatrészek vagy anyagok terhelhetőségét írja le. Pontosabban a teherbírás a legnagyobb olyan teher, amelyet a vizsgált elem biztonságosan elviselhet meghatározott feltételek között úgy, hogy nincs szükség kóros alakváltozásra, repedésre vagy egyéb meghibásodásra. A teherbírás része lehet a statikus teherbírás és a dinamikus teherbírás megkülönböztetése, hiszen a terhelés típusa és időtartama befolyásolja az értékeket.

Kiterjedése: a fogalom használható széles körben, például épülettervekben és alépítményeken a terhek tervezésére, vagy például padlók, gerendák, tartók és kötéseik megbízhatóságának megítélésére. Emellett a talajteherbírás is fontos fogalom a talajtani vizsgálatokban, ahol a talaj nyomásgyakorló teherrel szembeni ellenállását értékelik.

Tények, amelyeket figyelembe vesznek: anyagok szilárdsága és merevsége, geometriája és kapcsolatai, állapota és öregedése, külső környezeti hatások (hőmérséklet, nedvesség, korrózió), terhelés típusa (statikus, időben változó vagy rezgő), valamint a terhelés időtartama és a biztonsági tényezők. Az értékelés gyakran számításos méretezéssel, statikus és dinamikus terhelés vizsgálatokkal, illetve nemzetközi és nemzeti előírásoknak megfelelő szabványokkal történik (például Eurocode-ok vagy helyi előírások).

Fontosság: a teherbírási meghatározás alapja a biztonságos használat, az élettartamra szóló tervezés és a karbantartási, felügyeleti tevékenységek megfelelő alapja.