sárgarépalégy

Sárgarépalégy (Psila rosae) a Diptera rendjébe tartozó kártevő, amely a sárgarépát és más Apiaceae növényeket érinti. A nőstények a növény tövének közelébe tojást raknak, amelyből később lárvák fejlődnek. A kifejlett egyedek tavasszal jelennek meg és a virágnektár vagy más növényi nedvek fogyasztásával táplálkoznak.

Az életciklusa során a tojásokból kikelő lárvák a gyökér belsejében élve táplálkoznak, belső csatornákat és repedéseket okozva. Pár hét alatt a lárvák befejezik a táplálkozást, majd a talajban bábozódnak. A bábból tavasszal kel ki a kifejlett sárgarépalégy. Helyenként egy nemzedék fordul elő; melegebb éghajlaton kettő is előfordulhat.

A kár növénykímélő hatása abból adódik, hogy a lárvák a gyökér belsejében táplálkoznak, ami gyengíti a növényt, a gyökér belsejében eltolódott belső szövetek és felületi repedések miatt csökken a termés minősége és értéke. A tünetek közé tartozik a gyökér belső csatornázódása és a felületi foltosodás, amely a piacra kerülő termék minőségének romlásához vezethet.

Kezelési lehetőségek közé tartoznak a kultúrakövető intézkedések és a biológiai megközelítések. A vetés-forgó rendszer legyen legalább 3–4 év, és a növényi maradványok eltávolítása segít a télalatti bábok számának csökkentésében. A talajfedéses védekezés és a növények takarása hálóval vagy más fizikai barrierrel megnehezíti a nőstények tojásrakását. A kelési időszakban történő ültetés/vetés módosítása is mérsékli a fertőzés kockázatát. Kisebb mértékben alkalmazható kémiai védekezés, amelyet elsősorban integrált kártevés-mentességi programban szoktak tanácsolni. Biológiai védekezésként talajban élő entomopatogén fonálférgek (például Steinernema feltiae) alkalmazhatók a bábrétegek és lárvák megtámadására. A helyi környezet és gazdasági körülmények alapján érdemes dönteni a védekezés módjáról.