számrendszereiben

A számrendszereiben olyan jelölési módot értünk, amelyben a számokat a bázisú alapú számjegyek kombinációjával fejezzük ki. A modern gyakorlatban leggyakoribb a helyértékes (pozicionális) rendszer, ahol egy számjegy értéke a helyétől és a rendszer alapjától függ. Az alap (radix) egy pozitív egész szám, amely meghatározza, hány különböző digit jelenik meg, és az egyes helyek értékét adja meg.

A leggyakoribb rendszerek közé tartozik a decimális (base-10), a bináris (base-2), az oktális (base-8) és a hexadecimális (base-16). A decimális rendszerben a digitok 0–9, a hexadecimálisban pedig 0–9 és A–F jelöléseket használunk. Ritkábbak a nagyon magas vagy speciális bázisú rendszerek. A római számrendszer például nem helyértékes, ezért számításokra kevéssé praktikus, inkább jelölő- és történeti célokra használatos.

A helyérték elve lehetővé teszi, hogy a számok egyszerűen konvertálhatók legyenek egyik rendszerből a másikba, vagy számításokat végezzenek bennük a helyeken végrehajtott műveletek révén. A számítástechnikában a belső ábrázolás általában bináris, mert a digitális logika egyszerűen megvalósítható két állapotban. A memória- és adatábrázolás gyakran hexadecimálissal vagy oktálissal történik a rövidség és olvashatóság miatt.

Összességében a számrendszerek megértése alapot ad a számok jelöléséhez, ábrázolásához és átviteléhez különböző kontextusokban.