szuverenitásának

Szuverenitás általánosan az a politikai fogalom, amely egy terület vagy közösség felett a végső hatalmat jelenti, különösen az állam jogát, függetlenségét és ellenőrzését a belső és külső döntések felett. A szuverenitásának kifejezés a genitív esetben azt fejezi ki, hogy valaminek a szuverenitása ki van téve valaminek: például az állam szuverenitásának megőrzése. A fogalom etimológiája a francia souveraineté útján került be a magyar nyelvbe.

A szuverenitás két alapvető dimenzióval bír: belső szuverenitás, amely a hatalom kizárólagos érvényességét és jogi rendre való monopóliumát jelenti a területen belül; külső szuverenitás, amely az állam függetlenségét és nemzetközi jogi személyiségét jelenti, többek között a szerződésekhez és nemzetközi szervezetekhez való jogutódlást.

Historikusan a nyugati állameszmélet a Westphalia-i egyezményekkel (1648) vette kezdetét, amely a belső hatáskört és a külvilágtól való függetlenséget erősítette meg. A modern nemzetközi jogban a szuverenitás nem abszolút; korlátozódik az emberi jogok, a nemzetközi egyezményekhez való alkalmazkodás és időnként a kölcsönös függés, például az európai integráció által.

A magyar nyelvű beszédben a szuverenitásának kifejezés gyakran a politikai önrendelkezés és az állam vagy nép jogainak védelme kontextusában jelenik meg, különösen a szuverenitás megőrzése és a nemzetközi kötelezettségek közti egyensúly vitáiban.