szilárdtestalapú

A szilárdtestalapú kifejezés olyan technológiai és tudományos leírás, amely szerint egy eszköz, anyag vagy folyamat szilárdtestekre, azaz szilárd anyagokra támaszkodik. Gyakori a fizika, az anyagtudomány és az elektronika területén, és különösen elterjedt a szilárdtestekkel kapcsolatos technológiák megnevezésében. A szóösszetétel a "szilárd test" fogalmából ered, az "alapú" pedig azt jelenti, hogy a megoldás alapja a szilárd anyagok tulajdonsága.

A fogalom leggyakoribb használata az elektronika és a fotonika területén van, ahol a hagyományos, folyadék- vagy gázalapú megoldások helyett szilárdtestekből álló eszközöket alkalmaznak. A szilárdtestalapú technológiák közé tartoznak például a félvezető alapú tranzisztorok és diódák, a LED- és napelem-rendszerek, illetve a szilárdtest energiatárolási megoldások is. Szélesebb értelemben ide tartoznak a kvantumtechnológiákba tartozó szilárdtest alapú rendszerek is, mint például kvantumpontok vagy NV-centerek alapján működő eszközök.

Előnyei közé sorolható a magas megbízhatóság, a kisebb méret és súly, a gyors válaszidő, valamint a kölcsönhatások egyszerűbb kezelhetősége a hagyományos folyadék- vagy gázelemekhez képest. Hátrányai lehetnek a hőkezelés igénye, a gyártástechnológia komplexitása és az anyag- vagy gyártási költségek.

Jelenleg a szilárdtestalapú megoldások alapvető részei a modern elektronikának, energiainfrastruktúrának és kvantumtechnológiának, és a kifejezés gyakori a kutatási közleményekben. A fogalom segít megkülönböztetni azokat a technológiákat, amelyek kristályos vagy üveg szilárd anyagokra támaszkodnak, a hagyományos, folyadék- vagy gázalapú megoldásoktól.