személyjelet

A személykjel olyan nyelvi jelenség vagy kategória, amely a személy megjelölésére szolgáló jeleket foglalja magába. A kifejezés a személykifejezésből és a jel szavából tevődik össze, és gyakran a grammatikai rendszerben a személy- és számkifejezésekhez kapcsolódik. Célja az, hogy megmutassa, ki vagy mi a cselekvés alanya, tárgya vagy más grammatikai viszonyban lévő része.

Formái lehetnek toldalékok (végződések) a szótőhöz, összetett szerkezetekben pedig önálló névmások vagy kötőszóhoz kapcsolt névmásképzők és cliticek. A személykjel általában az 1., 2., és 3. személyt jelöli; néhol a formális és informális megszólítási viszonyok is megjelennek, és egy nyelv specifikus morfológiai rendszer részei lehetnek.

Rendszerük a nyelvek között változó: egyes nyelvekben a jel a ige végződésében jelenik meg, más nyelvekben a mondat más összetevőjében. A személykijel jelzése döntően a mondat szemantikai és grammatikai szerkezetét befolyásolja, például az alany megnevezése vagy a beszélő és hallgató közötti viszony kifejezése.

Fontos a személykjel fogalmi meghatározása a nyelvtani összehasonlításokban; nyelvészek használják a személymegkülönböztetés és a morfoszintaktikai kapcsolatok leírására. A személykjel belül megkülönböztethetünk 1., 2., és 3. személyt, és figyelembe vehetjük a formális vagy informális viszonyokat is.

Összegzés: a személykjel a személyviszonyok jelzésének alapvető eszköze a nyelvekben, és a morfolófiai és szintaktikai struktúrák megértésében központi szerepet tölt be.

---