személyazonossághamisítás

A személyazonosság a személyre vonatkozó egyedi azonosító- és attribútumrendszer összessége, amely alapján az egyént egyértelműen be lehet azonosítani. Ide tartoznak a hagyományos fizikai dokumentumok (személyi igazolvány, útlevél), valamint a digitális azonosítókat felépítő adatok és hozzáférési jogok. A személyazonosság nem kizárólag a név és a születési dátum összerendelését jelenti; a modern rendszerekben gyakran magában foglal biometrikus adatok, kapcsolattartási adatok és hitelesítő elemek kombinációját is, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatásokhoz való biztonságos hozzáférést.

Az azonosítás és a hitelesítés a személyazonosság kezelésének folyamatai közé tartozik. Az azonosítás megállapítja, hogy a személy ki, a hitelesítés pedig megerősíti, hogy az személy valóban ő-e. Gyakori módszerek közé tartoznak a dokumentumok ellenőrzése (útlevél, személyi igazolvány), tudásalapú ellenőrzés (korábban ismert adatok felhasználása), biometrikus azonosítás (ujjlenyomat, arcfelismerés), illetve digitális kredensek vagy tokenek használata. Digitalis környezetben elterjedtek az eID rendszerek és a többfaktoros azonosítás, amelyek növelik a hozzáférés biztonságát.

Jogi és etikai keretek: a személyazonosság kezelése a magánélet védelmének és az adatok védelmének szabályai alá tartozik. Európában például a GDPR és az eIDAS szabályozás alakítja a személyes adatok kezelését és az online azonosítás normáit. A felhasználók adatvédelmi jogai mellett a szolgáltatóknak adat minimizálása, átlátható tájékoztatás és biztonságos adattárolás kötelezettsége hárul. A kockázatok közé tartozik az identitáslopás, adatvédelmi incidensek és a túlzó megfigyelés lehetősége; ennek mérséklésére erős hitelesítés, titkosítás és átlátható adatkezelés szükséges.