szakadástrést

A szakadástrés egy kifejezés, amely a szakirodalomban ritkán, és nem egységesen standardizált módon előkerülő fogalom lehet a terhelés alatt bekövetkező szakadás megindulásához kapcsolódó stresszel kapcsolatban. A kifejezés pontos jelentése ezért adott szövegkörnyezettől függően változhat.

Általános értelmezés szerint a szakadástrés a terhelés olyan értékét jelölheti, amelynél egy anyagban vagy biológiai szövetben megkezdődik a repedés vagy törés. Mechanikai kontextusban ez a küszöbérték gyakran szoros kapcsolatban áll a törési mechanikával: a tényleges törési feszültség, a törési munkát megengedő energiához kapcsolódó kritikus értékek, illetve a repedésszűkítés vagy farostok menti koncentráció hatásai befolyásolják. A fogalom lehet különbséget tenni a nyomó/feszültség- és a dinamikus (ciklikus) terhelés esetén megfigyelt töréskezelések között.

Mérés és kapcsolódó fogalmak: a szakadástrés értéke többnyire a kigördülő vagy húzási próbatestekben meghatározott kritikus terhelésből számítható, például a sigma = F/A alapján, vagy bonyolultabb esetekben a törési superficialitás és a rések hatásait figyelembe vevő vizsgálatokból. A törési mechanikában gyakran használt mutatók közé tartozik a törési feszültség, a törési küszöbfeszültség és a kritikus törési tényező (K_IC), amelyek a szakadástrés kontextusában jelölhetők megkülönböztetett jelentéssel.

Megnevezés és használat: a szakadástrés nem széleskörben elfogadott, standardizált terminus a magyar nyelvű szakirodalomban. Gyakran előnyösebb a hagyományosabb kifejezések használata, például törési feszültség, törési küszöb vagy törési küszöbfeszültség, attól függően, hogy milyen környezetben és milyen anyagokra vonatkozóan értelmezik.