szóösszetétés

A szóösszetétés, gyakran szóösszetételnek is nevezve, a magyar nyelv egyik alapvető szóképzési módja. Olyan folyamat, amely során két vagy több önálló alapszó vagy morféma egy egységgé tömörül. Az így keletkező összetett szó jelentése általában összefügg a részek jelentésével, de előfordulhat, hogy a szemantikaönállóság vagy a konnotáció másképp alakul.

Az összetett szavak írásmódja változó: lehetnek egybeírva, kötőjellel összekapcsolva vagy ritkán, kontextustól függően külön írt formában is. Gyakran előfordul például egybeírt formában a könyvtár vagy házifeladat; kötőjellel kapcsolódó alakok és időnként külön szavak is megjelenhetnek, különösen ritkább vagy újradefiniált szókapcsolatok esetében. A szóösszetétel olyan összetett szókat eredményez, amelyek többsége a mindennapi beszédben is él és használatban van.

Két fontos példája a szóösszetétésnek: könyvtár (könyv + tár), amely egy egységként értelmezendő, és házifeladat (ház + feladat), amely a gyakorlatban gyakran előforduló összetett kifejezés. Emellett a bemutatóterem példája az összetett szó, ahol a két elemből álló jelentés egy új, konkrét fogalmat jelöl.

A szóösszetétés a többi szóalkotási módhoz viszonyítva lehetővé teszi a kulturálisan és kommunikációsan gazdag megnevezéseket, és a magyar szókészlet fontos építőköve.