skolasztikus

A skolasztika a középkori keresztény filozófia és teológia olyan irányzata, amely a hit és az ész összhangjának megteremtésére törekedett dialektikus érveléssel és rendszerezéssel. A kifejezés a latin scholasticus-ból származik, amely „iskolai, az iskola rendjéhez tartozó” jelentést hordoz. A skolasztika a 12. századtól virágzott Európa-szerte az egyetemeken, például Párizsban, Bolognában és Oxfordban, majd a 14. századra érett meg írásos hagyományával és módszerével.

Módszere a disputációra épülő dialektika volt: kérdésekre adott válaszok, quaestiones disputatae, kommentárok és teológiai-dogmatikus rendszerezés. A hitbeli dogmák és a filozófiai rendszerek összhangját kereste, gyakran az Aristotelész-filozófia beépítésével. Jellegzetes műfajai közé tartozik Péter Lombard Sentences című összegző munkája, valamint Aquinói Szent Tamás, Duns Scotus és William of Ockham, továbbá Albertus Magnus és Bonaventura írásai.

A skolasztika középtávon lezárult a humanizmus és a tudományos forradalom hatására, de módszertana és tematikája – a hit és ész viszonyának vizsgálata, a logika és metafizika fejlesztése – hosszú távon befolyásolta a nyugati gondolkodást és az egyetemi oktatást.