sajátnév

Sajátnév, vagy saját név, a nyelvben olyan név, amely egyedi referenseket jelöl, és általában nem azonosít egy osztályt vagy csoportot, mint a köznév. A sajátnév konkrét entitást azonosít: egy személyt, egy helyet, egy intézményt vagy más önálló objektumot. A nyelvészetben a sajátnév a nevező referenciáját határozza meg konkrétan, és funkciója az azonosítás.

A sajátnév különböző alfajokat foglal magába. Személynév például János vagy Kovács Éva; helynév olyan, mint Budapest vagy Balaton; intézmény- vagy vállalatnév lehet Magyar Tudományos Akadémia vagy OTP Bank. Ezek mellett előfordulhatnak speciális vagy földrajzi nevek is. A nevek lehetnek egyszerűek vagy többtagúak, és írásban gyakran önálló elemeként kerülnek a mondatba.

Írásmód és nyelvtani jellemzők. A sajátnév a magyar helyesírás szerint mindig nagybetűvel kezdődik; a nevek ragozhatók, így például "Budapestet érte a földcsuszamlás", "Kovács Jánost behívták". Többnyire a név belső alakja a nyelvtani összefüggések hatására alkalmazkodik a mondat mellékkörnyezetéhez.

Használat és jelentés. A sajátnév a szövegben és beszédben a pontos azonosítást szolgálja, gyakran referenciaként utalva a kontextusból kiolvasott személyre vagy entitásra. A lexikográfiában és nyelvtanban a sajátnév megkülönböztetése a köznévtől alapvető szempont a jelentés- és mondattan megértéséhez.