sávszélesség

Az sávszélesség (angolul bandwidth) egy kommunikációs csatorna elméleti adatátviteli kapacitásának mértéke. Gyakran a rendelkezésre álló frekvenciasáv szélességére utal, amely megadja, hány jel frekvenciája fér el egy időben. A mértékegységek közé tartozik a bit per másodperc (bit/s) és a többszörösei, például kbit/s, Mbit/s, Gbit/s.

A legfontosabb különbség az elméleti sávszélesség és a gyakorlati adatátvitelek sebesség között: az utóbbit throughputnak nevezik, és a valóságban a protokollok, a torlódás, a jel-zaj arány, a közeg és a moduláció határozzák meg. A sávszélesség leírja, mekkora mennyiségű információ fér el a csatornában egy adott idő alatt, a throughput pedig azt mutatja, mennyit lehet ténylegesen felhasználói felületre vinni.

Az összefüggés meghatározása érdekében gyakran említik a modulációt és a kódolást. A szélesebb sávval lehetővé válik hatékonyabb moduláció alkalmazása, de a valóságban a jelszint, a zaj és a környezeti tényezők korlátozzák a tényleges sebességet. A Shannon–Hartley-tétel elméleti keretet ad a maximális átviteli sebesség meghatározásához: C = B log2(1 + S/N).

Rendszer- és technika példák: optikai szálak, koaxiális kábeles televízió-csatlakozások, DSL és mobilhálózatok (3G/4G/5G), valamint Wi‑Fi hálózatok mind különböző sávszélességeket és átviteli képességeket kínálnak. A felhasználói élményt gyakran az érkező és kimenő sávszélesség különbsége, illetve a hálózati késleltetés befolyásolja.

Összegzés: a sávszélesség a csatorna spektrális kapacitását jelöli, amely jellemzi, hogy milyen mennyiségű információt lehet átvinni egy adott idő alatt. A tényleges adatátvitel azonban függ a közegtől, a protokolloktól, a modulációtól és a hálózati terheléstől, így a sávszélesség és a gyakorlati sebesség között gyakran van különbség.