röntgenfelvétele

Röntgenfelvétel, vagy radiográfia, egy olyan orvosi képalkotó vizsgálat, amely a test vagy tárgy röntgensugarainak áthatolási mértékén alapuló két dimenziós képet ad. A sugarak a röntgenkútból indulva átjutnak a test szövetein, és a különböző anyagok sűrűsége szerint nyelik el vagy átengedik őket. Ennek eredményeként a sűrűbb anyagok, például a csontok, világosabbak (fehérek), míg a levegő és a lágy szövetek árnyalatai általában sötétebbek vagy köztes tónusúak.

Előállítása és technika: a felvételt a test tetszőleges testrészén vagy tárgyon végzik el pozícionálással és megfelelő sugárparaméterek alkalmazásával. Lehet hagyományos filmre vitt felvétel vagy digitális detektort használó rendszer (CR vagy DR). A mozgó testek vizsgálatára szolgáló fluoroszkópia real-time képeket ad.

Alkalmazások: széles körben használják általános diagnosztikára, például csonttörések, tüdő- és szívbetegségek felderítésére, ízületi problémák értékelésére, valamint fogászati diagnosztikára. Kontrasztanyagok alkalmazásával a gyomor-bél traktus vagy vérkeringési rendszer vizsgálata is lehetséges, és képalkotó eljárások során irányíthatók invazív beavatkozások.

Biztonság és korlátok: röntgensugárzás Ionizáló sugárzás, ezért az ALARA elv szerint minimalizálják a dózist, és használják a védőárnyékolást, illetve figyelembe veszik a terhességet és a gyermekek kockázatait. A 2D-s projekció miatt előfordulhat, hogy utólagos vizsgálatokra van szükség, és egyes részletek nem különíthetők el; szükség esetén CT, MRI vagy ultrahang nyújthat további információt. Történelem: a technikát 1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen fedezte fel.