rendszerösszeomlás

Rendszerösszeomlás olyan állapot, amelyben egy összetett rendszer működése súlyosan megrendül vagy teljesen megszűnik. Gyakran cascádikus meghibásodásokkal jár, amikor egy komponens vagy alrendszer hibája a rendszer más részeire is hat, és végül a lényegi funkciók elvesznek vagy jelentősen korlátozódnak. Az interdependens elemek közötti nemlineáris kölcsönhatások miatt kisebb hibák gyors és váratlan összeomláshoz vezethetnek, különösen kritikus infrastruktúrákban és komplex szolgáltató rendszerekben.

A fogalom több területen használatos: informatikai rendszerek és hálózatok, közműhálózatok (energia, víz), gazdasági és pénzügyi rendszerek, szervezeti és társadalmi–politikai rendszerek. Okok között szerepel külső sokk, belső tervezési hiányosságok, túlzott összetettség, merevség és elöregedett infrastruktúra; gyakran a hibák láncolata egymást gerjesztve halad előre, amíg a rendszer kritikus funkciói meghaladják a megengedett szintet.

A rendszerszintű összeomlás megelőzésére a gyakorlat a robusztusság és a rugalmasság erősítését célozza: redundancia, modularitás, izolált alrendszerek, folyamatos monitorozás, kockázatértékelés, valamint válság- és helyreállítási tervek kidolgozása és gyakorlása.

Megközelítését jellemzi, hogy a rendszert nem izolált elemei alapján, hanem kölcsönhatásai és függőségei alapján vizsgálják, mivel a külső sokk és belső hibák együttes hatásai vezethetnek a teljes összeomláshoz.