radioizotópnak

Radioizotópnak az olyan izotópokat nevezzük, amelyek instabil maggal rendelkeznek és radioaktív bomlást végeznek. A bomlás során alfa-, béta- vagy gamma-sugárzás szabadul fel. A radioizotópok lehetnek természetes eredetűek vagy mesterségesen előállítottak. Természetes példák: carbon-14, uran-238, kálium-40; mesterségesek közé tartozik a technetium-99m, fluor-18, jód-131, lutécium-177, cézium-137, és mások.

A bomlást a felezési idő jellemzi; megadja, mennyi idő alatt a mag fele bomlik el. A kibocsátott sugárzás típusa és energiája meghatározza a felhasználását és a szükséges védelmet. Rövid felezési idejű radioizotópok gyors, nagy aktivitást adhatnak, míg hosszú felezésűek hosszabb távú alkalmazásokra alkalmasak.

Előállításuk és forrásaik: természetes radioizotópok a földkéregben léteznek; mesterségesen előállíthatók nukleáris reaktorokban neutronbefogással vagy részecskedobokkal végzett magreakciókkal. Gyakori példák: Tc-99m a diagnosztikában, PET izotópok a F-18 és a C-11, terápiás izotópok I-131, Lu-177 és Y-90. Ipari használatban Co-60 és Cs-137 is széles körben alkalmazott.

Felhasználásuk széles körű: orvosi diagnosztika és terápia, ipari radiográfia és sterilizálás, tudományos kutatások és radiometrikus datálás. A használatot szigorú biztonsági és jogi előírások kísérik: dóziskorlátozások, sugárvédelmi intézkedések, megfelelő tárolás és végleges megsemmisítés.