pénzkínálatával

A pénzkínálat az adott időpontban elérhető és felhasználható pénz mennyisége egy gazdaságban. Gyakran magában foglalja a készpénzt a gazdaságban, valamint a bankok által elérhető likvid eszközöket is. A pénzkínálat állapota jelzi a gazdaság likviditási helyzetét és befolyásolhatja a fogyasztói és beruházási döntéseket.

Az aggregátumok közül a legismertebbek a M0, M1 és M2, és egyes országokban M3 is. M0 a bázispénz, amely a készpénz és a bankok központi banknál tartott tartaléka. M1 ehhez hozzáadja a látható fizetési eszközöket, például folyószámlabetéteket. M2 pedig M1-et kiegészíti rövid lejáratú betétekkel és megtakarításokkal. A definíciók országonként változhatnak, és egyes központi bankok a szélesebb vagy szűkebb aggregátumokat használják.

A pénzkínálatot a monetáris politika eszközeivel alakítják: nyílt piaci műveletek, tartalékolási előírások, irányadó kamatlábak módosítása és a bankok hitelnyújtási feltételeinek alakítása révén. A hitelnyújtás mértéke, a lakosság pénz iránti kereslete és a pénz forgási sebessége mind befolyásolják a tényleges kínálatot. A pénzkínálat változásai összefüggenek a gazdasági növekedéssel, az inflációval és a valutárfolyamok alakulásával.

Összefoglalva a pénzkínálat fontos eszköz a gazdaságpolitika számára: a stabil és kiszámítható pénzkínálat támogatja az árstabilitást és a fenntartható növekedést, miközben figyelembe veszi a pénz forgási sebességét és a hitelkeresletet.