ordulás

Ordulás egy magyar főnév, amely a hangos, hosszan tartó moraj vagy üvöltés fogalmát jelöli. Gyakran mély, dübörgő hangként írható le, amelyet különböző források okozhatnak, például természeti jelenségek, gépek vagy tömegek.

Származása az ige ordul (dübörög, morajlik) képződésével keletkezett; a -ás képzővel jön létre a főnév, és általános, mindennapi valamint irodalmi szövegekben is használható.

Használat: Természeti jelenségek esetén írja le a folyó, zuhatag vagy vihar ordulását; gépek, motorok hangjainál a szó a zúgó, dübörgő hangot fejezi ki; tömegek zajának leírására is alkalmazható a stadionokban vagy tüntetéseken.

Példamondatok: A folyó ordulása hallatszott a szurdokban. A motor ordulása felkavarta a levegőt. A stadionban a tömeg ordulása végtelennek tűnt.

Rokon kifejezések: üvöltés, moraj, dübörgés. Az ordulás általában hosszabb, tompább hangot jelent, míg az üvöltés élesebb, kiáltó hangot jelöl. A moraj a szélesebb, alacsonyabb hangerősségű hangokat írja le.

Lényeg: az ordulás egy általános leíró kifejezés a hangos zajokra, amely különösen gyakori természeti és gépi kontextusokban, de irodalmi nyelvben is megjelenik.