optikák

Optikák a magyar nyelvben lehetnek az optika tudományágainak sokaságára utaló kifejezés vagy optikai boltok neve. Tudományos értelemben az optika a fény viselkedésével és kölcsönhatásával foglalkozó fizika ágával, valamint a fény mérésére és alkalmazására szolgáló technikák összességével írható le. Ez a terület magába foglalja a fény sajátosságait gyakorlati eszközök és módszerek formájában is.

Az optika fő irányai közé tartozik a geometriai optika, amely a fény egyenes vonalú terjedését és a tükrök, lencsék használatát vizsgálja; a fizikai optika, amely interferenciát, diffrakciót és polarizációt tárgyal; valamint a kvantumoptika, amely a fény fotonjainak viselkedését és kvantum‑jelenségeket vizsgálja. Ezen felül jelentős területek a fotonika, a spektroszkópia és a nonlinear optika, melyek gyakorlati alkalmazásokat jelentenek.

Historikus fejlődés: Ibn al-Haytham (11. század) Optica című műve a látás és a fény útjának kísérleti vizsgálatáról szól. A 17. században Newton a korpuszkularitást, Huygens a hullámelméletet képviselte. A 19. században Maxwell-egyenletei magyarázták a fény elektromágneses természetét. A 20. században a kvantumoptika és a lézerek forradalmasították a technológiát és a kommunikációt.

Alkalmazások: szemüvegek és kontaktlencsék, mikroszkópok és teleszkópok; fényképezőgépek és kamerarendszerek; száloptikai hálózatok és lézerek az orvostudományban, az iparban és a kutatásban; különféle szenzorok és mérőműszerek.