nyelvcsalád

A nyelvcsalád olyan nyelvek összessége, amelyeket közös ősnyelvből származtatnak, vagyis egy proto-nyelvből. A rokonságot rendszeres hasonlóságokkal igazolják: közös alapszavak, hasonló nyelvtani szerkezetek és hangminták. Az időbeli mélyülés alapján a nyelveket ágakra, alágakra és nyelvekre bontják: a család a legnagyobb egység, amelyen belül a további részek a gondos historikus rekonstrukció eredményei.

Néhány jelentős nyelvcsalád a világon: Indo-European, Sino-Tibetan, Afro-Asiatic, Niger-Congo, Austronesian, Dravidian, Turkic, Uralic, Mongolic és Tungusic. Ezek a családok több évszázad vagy évezred során terülttek el nagy földrajzi területeken, például Európában, Ázsiában, Afrikában és Óceániában. Sok helyen a családokba tartozó nyelvek közös ősi formát őriznek, de a nyelvi kontaktus is torzíthatja a jelöléseket.

A családok feltárása a összehasonlító nyelvészet módszereivel történik: a fonetikai, szemantikai és grammikai egyezések rendszerezése, majd proto-nyelv rekonstrukciója. A bizonytalanság és a hosszú időtávok miatt a kapcsolatok felülvizsgálatra kerülhetnek; egyes nyelveket izolátumoknak tekintenek vagy olyan kapcsolatokkal, amelyek vitatottak, például Basque vagy más kivételek.

A nyelvcsaládok megértése segít a nép- és nyelvközösségek történetének feltárásában, a nyelvi változás és elterjedés mintáinak vizsgálatában. Ugyanakkor nem minden nyelv tartozik egyértelmű családba: gyakran találhatók izolált nyelvek vagy bizonytalan kapcsolatok.